Mozgalom a vallási megújulásért

2012. május 20-ig még él SZJA 1% technikai számunk: 1926

Köszönjük, hogy támogatja egyházunkat adója 1%-ával! Kérjük, ajánlja ismerőseinek is!

Rendelkező nyilatkozat letölthető itt.

Noli me tangere

A címlapon Fra Angelico olasz mester freskója látható, amelyet az 1438-1450 közötti években festett a firenzei San Marco dominikánus kolostor egyik szerzetesi cellájába. Fra Angelico, vagy ahogyan napjainkig emlegetik, „Beato” (boldog) Angelico (angyali), szerzetesi nevén Giovanni da Fiesole, a reneszánszt megelőző periódus egyik legjelentősebb festője. Fennmaradt művei közül kiemelkedik az a freskósorozat, amin 13 éven át dolgozott, s amit abban a kolostorban festett a szerzetesi cellák falaira, melynek maga is lakója volt. A kép címe: „Noli me tangere”, azaz: „Ne illess engem”, utalva arra az evangéliumi jelenetre, amikor Mária Magdolna a sírbatételt követő reggelen a sírhoz megy, és ott találkozik a Feltámadottal. Nem ismeri fel a Krisztus-lényt, és az írás szerint „azt gondolván, hogy a kertész az” megkérdezi tőle, hogy hol van a test, ami eltűnt a sírból. Amikor Krisztus megszólítja: „Mária”, akkor (megfordulván) felismeri és így szól: „Rabbóni”, azaz: „Mester”. (János 20, 14-17) A téma gyakran jelenik meg a késő középkori keresztény képírásban. Hagyományosan a nyitott sír, Mária Magdolna és Krisztus látható egy fákkal és virágokkal borított környezetben, ami egy kert képzetét kínálja. Krisztus vállán valamilyen szerszám, ásó vagy kapa látható, utalva a kertész munkájára. A „kert” motívum felidézi ama régi kert, a Paradicsom képét és vele a kiűzetést és lesüllyedést a sötét anyagi világba; Mária Magdolna látszólagos tévedése pedig sejteti, hogy egy időtlen pillanatig hatalmas látomásban élte át a Feltámadottat, mint az egész Kozmosz teremtőjét és gondviselőjét – „kertészét”; aki az emberiséget égi eredete felé vezeti majd vissza a korszakok során át. Mária Magdolna nem tudja felfogni a látomást; de „megfordulván”, azaz: magasabb tudatszintre emelkedvén, felismeri szeretett Mesterét. Megbízatást kap ekkor, hogy vigye meg a hírt a többi tanítványnak. Ezek a freskók a cellák lakói számára, akik naponta látták őket és elmélkedtek tartalmukon, a meditáció, az elmélyedés eszközeként segítettek megérteni a krisztusi tett mérhetetlen nagyságát és erejét. Ezeknek az életüket az imádságnak és elmélyedésnek szentelő szerzeteseknek egyike volt Fra Angelico mester is, aki bizonyára közel jutott ahhoz, akit képein oly sokszor ábrázolt: Krisztushoz.

Hegedűs Miklós